Az elmúlt napok eseményei egy olyan végtelenül feszültséggel teli képbe illeszkednek, melyben a Trump – Yemen‑ Izrael – Irán hármas kapcsolódása új, sötétebb dimenzióba lépett. Kezdettel helyezkedünk: képzeld el a világot, ahol a nukleáris létesítmények mélye felrobban, Evin börtön kapui szakadnak le, humanitárius intézmények, sőt egy izraeli kórház szinte szó szerint bombák alatt állnak… Egyre nehezebb elhitetni magunkkal, hogy ez még csak lokális konfliktus. A félelem már nem elvont fogalom, hanem ezrek közös szorongása.
Trump intézkedései: Háború a proxyfegyverek ellen
Március és május között az Egyesült Államok Donald Trump vezényletével intenzív légicsapásokat vívott a jemeni Houthi lázadók ellen a „navigációs szabadság” védelmében. Több száz hajó veszélye miatt ez a kampány közel duplázta a korábbi civilegyesszámlálásokat az év első felében. A május 6-án Omán közvetítésével létrejött tasszímai tűzszünetbe nem tartozott bele Izrael, így Trump döntései közvetett módon saját szövetségesének érdekeivel is szembementek. Trump párhuzamosan lépett fel a jemeni és az izraeli–iráni konfliktusban. Míg Jemenben légicsapásokkal avatkozott be, addig Irán esetében már nukleáris létesítményeket ért támadásokkal fokozta a feszültséget. Június 21–22-én amerikai B-2-es lopakodó bombázók bunkerromboló bombákat vetettek be Irán kulcsfontosságú helyszínei – Fordow, Natanz és Iszfahán – ellen, miközben a Fehér Ház súlyos pusztításról adott hírt. A támadások után Trump nyíltan beszélt Irán politikai átrendezésének szándékáról. A feszültség nemcsak Teheránban fokozódott, hanem világszinten is megingatta a piacokat, különösen mivel Irán a Hormuzi-szoros lezárásával fenyegetőztek.
Izrael reagálása
Izrael nem maradt tétlenül Trump döntését követően. Már másnap célzott légicsapásokat mért Teherán több, erősen szimbolikus jelentőségű pontjára – köztük az Evin börtönre, ahol politikai foglyokat tartanak, valamint a Forradalmi Gárda (IRGC) létesítményeire és katonai központokra. Ez volt az első alkalom, hogy az izraeli támadások nemcsak katonai vagy nukleáris célokat, hanem Irán ideológiai és politikai eszméit is közvetlenül érintették. A támadások nyomán Irán mintegy 950 fős veszteségről számolt be, míg Izrael körülbelül 24 civil áldozatot jelentett. A helyzet azonban gyorsan tovább eszkalálódott. Teherán válaszul rakéták százait indította Tel Aviv és Haifa irányába, a városok légterét lezárták, és a nemzetközi nagykövetségek sürgős figyelmeztetéseket adtak ki.
A kétfrontos konfliktus mélyülése: regionális láncreakció
Egy időben zajlik Trump jemeni és izraeli–iráni kampánya. Teherán viszont több fronton támad: Izraelre rakétasorozatok, a hormonális beszűkített Hormuzi‐lezárás, és a stratégiai ágazatok, mint a NASDAQ és olajárra ható gazdasági nyomás. Qatari légterek lezárása jelzi: a környező régió óvatosan visszavonul – közben a Nestlé-szerű jeges forrásokat is elönti a pánik . Az ENSZ, EU és globális szereplők nyomatékosan deeskálációt sürgetnek. Putinék, Peking és más hatalmak ugyan kritikát fogalmaznak meg, a konfliktus ugyanakkor tovább türemkedik – a Szíria, Libanon, Irak mentén, sőt Dél‐Jordániatóson keresztül is.
Mi várható? Zűrzavar vagy megoldás?
Az olajpiac stabilitása egyelőre kitart, bár az ígért Hormuzi lezárás bármikor felboríthatja. Trump folytathatja politikai tűzvita hadjáratát Irán ellen – akár engedélyezve további csapások – de akár nyomásháborút is vívhat az UN/NATO előtérben. Irán mindazonáltal sem mérlegel, sem visszafogásra kész, amit Khamenei világosan megfogalmazott: a „büntetés” folyamatban van. A jemeni Houthik viszont ettől függetlenül kész harcolni. Amennyiben Washington továbbra is feltétel nélkül Izrael mellé áll, nem kizárt, hogy az amerikai hadihajók ismét célkeresztbe kerülnek. Ez pedig könnyen a teljes térség súlyos destabilizációjához vezethet.
Globális reakcióként meg lehetett hallani Moszkvában a csendre való felszólítást, Kínától támogatást Iránnak, az EU részéről erélyes deeskálációs nyomatékot. Emberéletek, infrastruktúra, kereskedelmi töltetek – szóval minden sín interferál – egyetlen impulzustól: a következő rakétától.
Hol a határ?
Vajon képesek lesznek az érintett nagyhatalmak visszavonni a katonai-szimpátia dominót? Vagy mindez csak egy újabb fejezet a “Trump‑Yemen‑Izrael–Irán” örvényében, ahol a globális közvélemény már percre figyeljen? A félelem nem enyhül, a válság mélyül – és nem egy helyi konfliktusról van szó többé, hanem egy regionális háborúról, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek.