Az elmúlt időszakban egyre többen beszélnek a trad wife irányzatról – azokról a nőkről, akik a közösségi médiában tudatosan a házias, engedelmes, esztétikailag is letisztult, tradicionális nő szerepében mutatkoznak. Az Instagramon vasalt terítők és vintage ruhák között mosolygó, kenyeret dagasztó feleségek posztjai milliós nézettséget hoznak, míg a YouTube-on százak követik, ahogy valaki videóban elmagyarázza, miként szolgálja ki minden nap a férjét reggelivel, friss ágyneművel több fogásos vacsorával. De vajon tényleg egy társadalmi fordulatnak vagyunk tanúi – vagy inkább egy újabb online illúziónak?
A vágy a biztosra: konzervatív fordulat férfioldalról
A trad wife mozgalom mélyebb rétegében nem a női igények dominálnak, hanem sokkal inkább a férfioldalról érkező kereslet. A gyorsan változó világ, a gazdasági instabilitás és az identitásválság egyre több férfit ösztönöz arra, hogy visszanyúljon a hagyományos családmodellhez. A férfi legyen a kenyérkereső, a nő pedig az otthon melegét biztosító társ. Ez a fantázia nem újkeletű – a 20. század közepének idillje köszön vissza benne, csak most TikTok-filterekkel.
A probléma azonban épp itt kezdődik. A trad wife jelenség nem társadalmi párbeszéd eredménye, hanem egy egyoldalúan férfiközpontú narratíva: gyakran nem a nők önrendelkezésének kifejezése, hanem a férfiak nosztalgikus vágya a dominancia és stabilitás iránt.
A tartalmak, amelyeket trad wife néven osztanak meg, sokszor inkább egy esztétizált, idealizált női szerepet jelenítenek meg: a nők örömmel teljesítik párjuk kívánságait, finomak, feminin energiákat sugároznak, és nyíltan vállalják szubmisszív hozzáállásukat a kapcsolatban. Ebben a szerepfelfogásban a nő passzivitása és gondoskodó szolgálatkészsége válik a vonzerő központjává – nem feltétlenül a belső értékei vagy a döntési szabadsága. Mindez pedig gyakran inkább egy férfiközpontú ideál megvalósulása, mintsem egyenrangú párkapcsolati dinamika. Ha úgy vesszük, ezen tartalmak készítése okos döntés a hölgyek részéről. Úgy készítenek fétis videókat a férfiaknak, hogy le se kell vetkőzniük.
Ahogy a divatban is visszatér az old money stílus a luxus illúziójával, úgy jelenik meg a társadalmi szerepek terén is a múlt iránti vágy. A közös gyökerük ugyanaz: a kiszámíthatóság keresése egy kaotikus korban. Egy olyan világban, ahol az infláció, a lakhatási krízis és a munkapiaci bizonytalanság mindennapos, a tradicionális szerepek biztonságot ígérnek – legalábbis a felszínen.
Ez a jelenség azonban nemcsak a nők számára problematikus. A férfiak is csapdába kerülnek. Az a kép, hogy mindenáron kenyérkeresőnek kell lenniük, anyagi biztonságot nyújtaniuk egy egykeresős családmodellben, nem reális az átlag férfi számára. Mégis, az amerikai konzervatív diskurzus egyre inkább ezeket a mintákat emeli piedesztálra. Gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy a társadalmi és gazdasági környezet mára gyökeresen megváltozott.
A trad wife jelenség tartalom és a valóság szakadéka
A trad wife narratíva népszerűsége mögött a fétis tartalmak mellett marketinges okok is állnak. A közösségi médiában ezek a tartalmak szépen vizualizálhatók, jól értékesíthetők. Gyakran a Trad wife jelenség hölgyei elérhetetlen mércéket állítanak a hölgyek elé. Ezáltal ráveszik őket, hogy vásárolják meg a kurzusaikat, vagy támogassák a videóikat nézetséggel. A letisztult nőideál, a pasztellszínekben mosolygó háziasszony jól illeszkedik a platformok vizuális világába, miközben megerősíti azokat a konzervatív értékeket, amelyek egyre hangosabban jelennek meg a közéletben. A nő így egyszerre válik termékké, szimbólummá és vágy tárgyává. Azt se felejtsük el, hogy a Nara Smith féle hölgyek ugyanúgy dolgoznak, mint a férjeik, sőt gyakran egy egész stáb ál mögöttük.
Ugyanakkor érdemes megkérdőjelezni, hogy ezek a tartalmak mennyire tükrözik a valóságot. Mindez azért is veszélyes, mert a fiatal generáció könnyen azt hiheti, hogy a „boldogság” egyenlő a múltbeli szerepek újrajátszásával.
A trad wife jelenség nemcsak divat, hanem tükör is. Visszatekintünk benne a múltra, de nem feltétlenül tanulunk belőle. A konzervatív értékek visszatérése sokak számára megnyugtató lehet, de fontos látni a struktúrákat, amelyek mögöttük húzódnak. Ha valódi társadalmi változást szeretnénk, akkor nem szimbólumokat kell gyártani, hanem párbeszédet indítani. Arról, hogy mit jelent ma nőnek lenni, mit jelent férfinak lenni, és hogyan tudunk közösen egy egyenlőbb, őszintébb jövőt építeni.